SZÁMOZOTT TÖRTÉNETEK
Az Emberi Erőforrás: 45%
480.
[G.K.]
Kozma Ferenc írta: „Az emberi tényező a gazdasági fejlődésben” című könyvében, hogy a gazdaság a következő erőforrásokból tevődik össze.
- Emberi erőforrás: 45 %
- Természeti erőforrás: 15 %
- Fizikai tőke: 40 %
Ez nyilván azért eltérő lehet egy-egy ország sajátosságait tekintve, mégis nagyon fontos megállapítás, hogy az emberi erőforrás háromszor többet ér, mint az összes bánya, legelő, növények, állatok, hegyek, völgyek, fák, bokrok, gyümölcsösök, birkanyájak. Jó ennek a tudatában lenni. És tudták ezt akkor is, amikor Trianonban elcsatolták az ország több, mint kétharmadát. Klebelsberg Kunó akkori kultuszminiszter csodálatosan átlátta, hogy ha elveszítettük is majd minden természeti és fizikai erőforrásunkat, - mert a fontosabbak ezek közül a határokon túlra kerültek – akkor az emberi erőforrás az, amivel lehet még kezdeni valamit, lehet nagyot alkotni. hogy ne omoljon össze az ország. Az emberi erőforrás megalapozása pedig az oktatásnál kezdődik, így a nemzeti jövedelem 15 %-át oktatásra fordították.
Meg is lett az eredménye. Az akkor felnövekvő generáció világszerte elismerésben részesült, örömmel fogadták a külföldön dolgozni vágyókat a világban mindenfelé.
Tudás alapú társadalom, élethosszig tartó tanulás – halljuk mostanában. Ez a felfokozott gazdasági, politikai elvárás még inkább megnöveli a magasan képzett humán erőforrás szerepét. És a Kozma Ferenc 1981-es könyvében leírtak azóta még inkább eltolódtak a HR jelentősége felé, valószínű a fizikai tőke hátrányára.
Jó ezt tudni! Megnyugtató. Mert, ha mondjuk kimegyek külföldre munkát vállalni, senki ne azt nézze, hogy egy szál gatyába jöttem, hanem azt, hogy egy másik ország gazdaságának 45 %-át hozom magammal, ami többet ér, mint az összes aranyuk vagy kőolajuk. Olyan tudást és értéket kapnak, amelybe nem kellett befektetniük, csak ingyen az ölükbe pottyan.
Ezt nyílván tudják is, de biztos örülni fognak, ha emlékeztetem rá őket.
És hogy ennek tudatában vannak - pl. Angliában -, jól mutatja az, hogy ott állami pénzekből munkaközpontokat hoztak létre a bevándorlók részére, hogy megfelelő hozzáértéssel tudják hasznosítani a külföldiről érkező munkavállalók emberi erőforrásait. A helyiek ugyanis nem csinálnak meg minden munkát, de gyakran még dolgozni sem akarnak, olyan jók a szociális juttatások. Így inkább azokból élnek, amíg lehet.
